A gímszarvas

Európai gímszarvas / Red deer / Rotwild

(Cervus elaphus hippelaphus)

Tesméretei: A gímszarvas testhossza 100-150 cm, marmagassága a bikák testtömege 200-250 kg, a tehenek testtömege 120-150 kg. A borjú testsúlya születéskor 8-12 kg.

Előfordulása és élőhelye: Európa és Ázsia területén honos. Magyarországon, a dél-dunántúli területeken található a világ legjobb szarvasállománya. A legtöbb példány a Dunától nyugatra él, Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyében. A tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos- és elegyes erdők lakója.

Elnevezései: A felnőtt hímnemű állatot bikának nevezzük, a már ellett nőnemű egyedet tehénnek, a fiatal – még nem ellett – nőneműt ünőnek mondjuk, a fiatal egyedeket pedig borjúnak hívjuk.

Életmódja: Csoportokban – ún. rudlikban élnek - melyek a bőgési időszakon kívül többnyire csak tehenekből és lányutódokból, valamint az utolsó évi szaporulatból, vagy csak bikákból állnak. A bikák külön csapatokban élnek. Napközben rendszerint védett helyen pihennek, este indulnak táplálkozni. Legelő állatfaj, tápláléka nagy részét lágyszárú növények teszik ki, de tavasszal a bokrok és fák a rügyeit is szívesen fogyasztja. Napi 8-10 órát tölt táplálkozással, majd ugyanennyit kérődzéssel. A gímszarvas a természetben körülbelül 12–15 évig, zárttéri körülmények között akár 20 évig élhetnek.

Szaporodása: A tehenek 2-3 éves korukra ellik meg első borjukat, a bikák általában 5-6 évesen párosodnak először. A párzási időszak – amit szarvasbőgésnek hívunk - szeptemberben és október elején van. A gímszarvas vemhességi idejének hossza 235-240 nap, 1. borjút hoznak a világra, az ikerszülés nagyon ritka. A tehén 6-8 hónapig szoptatja borját.

A Dámszarvas

Dámszarvas / Fallow deer / Damwild

(Cervus dama dama)

Tesméretei: A dámvad testhossza 160-175 cm, marmagassága 80-110 cm, a bikák testtömege 50-120 kg, a teheneké 30-50 kg, míg a borjúé születéskor 3-5 kg.Három színben fordul elő. A leggyakoribb az úgynevezett rőtpettyes, ami vörös,barnás alapszínen fehéren pettyezett.A második a fekete és harmadik a fehér. Ezeken is , ha megfelelő szögben éri a szőrzetet a fény látni a pettyeket.

Előfordulása és élőhelye: Őshazája a Födközi-tenger vidéke, Dél-Európa és Kisázsia. A középkortól kezdve számos európai és afrikai országba telepítették. A hazai állomány – különösen a gyulaji és a guthi – a világ legjobbjai közé tartozik. A nyitott, parkos területeken találja meg a megfelelő életkörülményeket, a melegebb vidékeket és a lombos erdőket kedveli.

 Elnevezései: A felnőtt hímnemű állatot bikának nevezzük, a már ellett nőnemű egyedet tehénnek, a fiatal – még nem ellett – nőneműt ünőnek mondjuk, a fiatal egyedeket pedig borjúnak hívjuk.

Életmódja: A dámszarvas inkább nappali vad. A csapat családokra tagozódik, amely tehenekből és leányutódaikból áll, a bikákat általában legénycsapatokban találjuk, melyek az üzekedés kezdetekor oszlanak fel. Tápláléka füvekből és lágy szárú növényekből áll. Szereti a tölgy- és bükkmakkot, a vadgesztenyét és a vad gyümölcsöket. A fák kérgét is szívesen lehántja. A dámszarvas 15-20 évig is élhet.

Szaporodása: A bikák októberben az évek folyamán kialakított barcogóhelyeikre vonulnak, elfoglalják barcogó teknőjüket vagy újakat kaparnak. Ezután a teknőt és környékét már alig hagyja el, ha kell, harc árán is megvédi. Jellegzetes „barcogó” hangjuk – többször ismétlődő rövid, horkolás-szerű hang – az üzekedéskor gyakran hallható. A dám tehén 220-225 napig vemhes, május végén elli meg borját, majd 5-6 hónapig szoptatja.

A zártkerti tartást leginkább elviselő vadunk. Gyorsan és könnyen szelídül. Tartása rendkívül egyszerű. Nagyon kisigényű faj.

A szikaszarvas

(Cervus nippon)

A szikaszarvas Vietnamban, Tajvanon, Koreában, Észak- és Délkelet-Kínában, Mandzsúriában és sok japán szigeten megtalálható. Ezenkívül betelepítették Európába, Ausztriába, Németországba, Dániába, Franciaországba, az Egyesült Királyságba, Írországba, Lengyelországba és kis számban Magyarországra is. Ezeken felül betelepítették Marokkóba Ausztráliába, Új-Zélandra, Madagaszkárra és az Amerikai Egyesült Államokba (ott főleg Texas és Maryland államokba) is. A legtöbb helyre eredetileg vadaskertekbe telepítették be, de az onnan kiszökő állatok vadon élő populációkat alakítottak ki.

Alfajai: Japán szikaszarvas (Cervus nippon nippon), Hokkaidói szikaszarvas (Cervus nippon yesoensis), Észak-kínai szikaszarvas (Cervus nippon mandarinus), Dél-kínai szikaszarvas (Cervus nippon kopschi), Vietnami szikaszarvas (Cervus nippon pseudaxis), Shanxi szikaszarvas (Cervus nippon grassianus), Szecsuáni szikaszarvas (Cervus nippon sichuanicus), Mandzsúriai szikaszarvas (Cervus nippon mantchuricus), Dybowszki szikaszarvas (Cervus nippon hortulanum), Tajvani szikaszarvas (Cervus nippon taioanus), Kerama szikaszarvas vagy Ryukyu-szigeteki szikaszarvas (Cervus nippon keramae), Tsushima szikaszarvas (Cervus nippon pulchellus), Jolo-szigeteki szikaszarvas (Cervus nippon soloensis)

Elnevezései: Megegyeznek a gím-és dámszarvaséval

Tesméretei: Az állat hossza 105-150 centiméter, marmagassága 65-105 centiméter és testtömege 25-110 kilogramm. Végleges testméretét 4 éves korára éri el. A szőrzet színe nyáron sárgásbarna, a test két oldalán sárgásfehér foltokkal. Télen, amikor ritkább a növényzet, a bunda színe szürkésbarnává válik, s a foltok színe is megfakul. A farok rövid és fehér, középen fekete csíkkal.

Előfordulása és élőhelye: Bár a fajt a Természetvédelmi Világszövetség összességében, mint "nem veszélyeztetett"-et tartja nyilván, ez a nagyszámú betelepített populációk miatt van. Igazából csak a Japánban élő és az Ázsia északi részén élő alfajok vannak biztonságban. A Kínában, Vietnamban és a különböző szigeteken élő alfajok mindegyik veszélyeztetett valamilyen formában. Többet közülük súlyosan fenyeget a kihalás veszélye, sőt némelyikből az utóbbi években nem láttak egyetlen egyedet sem, így valószínűsíthető, hogy ki is haltak.

Életmódja: A bikák egyedül vagy kis csapatokban, a tehenek kis családi kötelékekben élnek. Tápláléka fűfélék, levelek és lágyszárú növények. A szikaszarvas kb. 15 évig él.

Szaporodása: Az ivarérettséget 18-24 hónapos korban éri el. A párzási időszak októberben van. A vemhesség 7-8 hónapig tart, melynek végén rendszerint egy borjú születik.

Az őz

 Európai őz / Roe deer / Rehwild

(Capreolus capreolus)

Elnevezései: A felnőtt hímivarú egyedet baknak, a nőivarút sutának, a fiatal, még nem ellett nőivarúakat ünőnek, a fiatalokat pedig gidának nevezzük.

Tesméretei: Az őz testhossza 120-130 cm, testmagassága 75.80 cm, testtömege 15-20 kg. A gida súlya születéskor mindössze 1-1,5 kg.

Előfordulása és élőhelye: A nagyobb mezőgazdasági területek elterjedt nagyvadja, leginkább a ligetes, változatos területekkel, tisztásokkal tarkított, változó növényállományú helyeket kedveli. Tartózkodási helye alapján „mezei” és „erdei” őzekről beszélünk. Az őz elterjedésének északi határa a hozzávetőleg 30 cm magasságú tartós hótakaró vonalával esik egybe. A hegyvidékeket nem kifejezetten kedveli, 2400 méternél magasabban ritkán fordul elő.

Életmódja: Az őz nyáron jellemzően magányosan, vagy kis családi csoportokban él, például suta a gidáival. Télen azonban kisebb nagyobb csapatokat formálnak. A nagyobb csapatok összetétele folyamatosan változik. Erdei területeken 4-8 egyedből, nyílt mezőgazdasági területeken akár 40-90 tagból álló csoportok is kialakulhatnak. A csoportképzés mértéke az élőhely jellegétől (fedettség és táplálékforrások) és az állomány sűrűségtől is függ. Táplálékát az erdő-mező nedvdús növényzete adja. Mivel viszonylag kicsi a bendője, többszöri kevés tápanyagfelvételre van szüksége. Napi 8-10 alkalommal legel, a fennmaradó időben kérődzik. Az őz szabad területen 10 évig, zárt területen akár 14-15 évig is élhet.

Szaporodása: A párzási időszak: július-augusztusra tehető, 10-15 napig tart. Az őz az egyetlen szarvasféle, amelynek embrionális fejlődése nem folyamatos. A termékenyülést követően a magzati fejlődés a hólyagcsíra állapotban megáll. A magzat csak december végén, januárban ágyazódik be és az embrionális fejlődés csak ezt követően folytatódik. A késleltetett beágyazódás miatt az vemhesség ideje 264 – 318 nap között változhat. Általában május végén hozza világra 1-3, ritkán 4 gidáját.

A muflon

Európai muflon / Mouflon / Muffelwild

(Ovis gmelini musimon)

Elnevezései: A hímivarú egyedeket kosnak, a nőivarúakat jerkének vagy anyának, míg a fiatal állatot báránynak nevezzük.

Tesméretei: Testhossza 120-130 cm, marmagassága 60-70 cm. A kos testtömege 30-50 kg, a jerkéé 25-30 kg, míg egy bárány 1,5-2 kg-os súllyal jön a világra.

Előfordulása és élőhelye: A muflon eredeti hazája Európa mérsékelt övezetének hegyeiben, elsődlegesen Szardínia és Korzika szigetén van. Onnan telepítették be Európa különböző részeibe, így honosodott meg hazánkban is. Napjainkban a telepítéseknek köszönhetően a Kárpát-medence minden középhegységi területén előfordul. Élőhelye elsődlegesen a köves talajú, lombos vagy elegyes erdő.

Életmódja: Csapatban élő vadfaj. A nőivarú egyedekből és utódaikból álló családhoz gyakran csatlakozik néhány fiatal kos. Az űzekedés alatt azonban a rangidős kos ezeket a fiatal példányokat elűzi a csapat közeléből. Tápláléka főleg füvekből és lágy szárú növényekből áll, de a fás szárú növényeket is lerágja.

Szaporodása: A muflon űzekedése október közepén, végén van. Az anyák 150 napos vemhesség után hozzák világra 1, esetleg 2 bárányukat.

A vaddisznó

Vaddisznó / Wild pig / Schwarzwild

(Sus scrofa)

Elnevezései: A felnőtt hímnemű állatot vadkannak, a felnőtt nőnemű egyedet kocának, a fiatal vaddisznókat süldőnek nevezzük. 9 hónapos korig malacnak hívjuk őket.

Tesméretei: A felnőtt vaddisznók testhossza 110-155 cm, magasságuk akár 1 m is lehet. A kifejlett vadkanok testtömege 150-300, a kocáké 50-160 kg, a malacok születéskori súlya 70-90 dkg.

Előfordulása és élőhelye: A vaddisznó nagyfokú alkalmazkodóképessége miatt elterjedési területe óriási, felöleli Eurázsia egészét, Ázsia déli területeit és Indonézia szigeteinek egy részét is. Az élőhellyel szemben nincs különleges igénye, csak a minden búvóhely nélküli, teljesen nyílt területeket és a hegyek magas részeit kerüli. Különösen kedveli azokat az erdőket, melyeket mezőgazdasági területek is öveznek. Elterjedésének északi határa nagyjából a 30-40 cm-t meghaladó tartós hótakaró határával esik egybe. Mind az 5 kontinensen már meghonosították.

Életmódja: Kondában élő állat, mely egy-egy törzskocából és leányutódaikból, valamint az az évi szaporulatból áll. Szeret barangolni, táplálékszerzés céljából nagy területeket bejár. Szívesen dagonyázik (sárfürdőzik), így hűti a testét és megszabadul az élősködőitől. Téli zord időkben a kisebb kondák nagyobb egységekbe verődnek. A vaddisznó a szabadban 10-12 évig él.

Szaporodása: A vaddisznók párzási, búgási ideje novemberre és decemberre esik. A vemhességi idő 16-28 hét, az alom 4-8 malacból áll. A koca malacozás előtt kis mélyedést / fészket készít, amelyet puha levelekkel,gazzal ki is bélel. A malacok világosan és sötéten csíkoltak.